KÖRÖSLADÁNY

Ez a szép természeti környezetben fekvő város közel ezer éve lakott. A település a XIII. sz. elejétől 500 éven keresztül a Nadányi család birtoka volt. A törökök kiűzése után a Harruckern család, s ezt követően a Wenckheim család tulajdonába került.
Körösladány város a Kelet-Magyarország északi és déli részét összekötő 47-es főút és a Sebes-Körös találkozásánál fekszik. A város területének északi részén torkollik a Sebes-Körösbe a Berettyó. Miután keresztülszeli a várost, Hármas-Körösként folytatja útját a Tisza felé.
Tiszta vizű folyóink kiváló élőhelyet teremtenek a halállomány számára. Az apróvadban és természeti értékekben gazdag határ sok hazai és külföldi turista számára jelent gondtalan kikapcsolódást és szórakozási lehetőséget.
Városunk legfontosabb látnivalói: Wenckheim kastély (1803); Református templom (1776); Római katolikus templom (1822); I. világháborús emlékmű, Kallós Ede alkotása, 1928-ban avatták fel, ahol a díszvendég József főherceg volt; Wenckheim család sírboltja; Körösladányi duzzasztómű.
Fekvése
Körösladány a Hortobágy–Berettyó–Körösök közötti síkság – Nagy-Sárrét déli szélén települt. Keresztülfolyik rajta a Sebes-Körös, amelynek erős kanyarulatait a szabályozáskor levágták. A mélyebben fekvő területeket a szabályozás előtt időszakosan víz borította. A települést Szeghalom, Bélmegyer, Mezőberény, Köröstarcsa, Gyomaendrőd és Dévaványa határolja. A település a Sebes-Körös és a 47-es főútvonal találkozásánál fekszik, a folyó egyik átkelőhelye. Debrecentől délre 93 kilométerre, míg Szegedtől keletre 133, Békéscsabától északra 39 kilométerre található. Kellemes pihenőhelynek ígérkezik a háborítatlan folyópart. A körösladányiak magyaros vendégszeretettel várják az ideérkezőket. A településről könnyen megközelíthető a Vésztő-Mágor-pusztai Történelmi Emlékhely, a Csolt-monostorral, a dévaványai túzokrezervátum és ecsegfalvi-puszták, illetve Gyomaendrőd a gyógyfürdőjével, a Soczó Motormúzeummal, a Kner Nyomdaipari Múzeummal, a Füzesgyarmati Hotel Gara és Gyógyfűrdő, valamint a Bélmegyeri Fás-puszta.
Megközelíthető
Vonattal a MÁV 127-es számú (Körösnagyharsány–Vésztő–Dévaványa–Gyoma) vonalán érhető el. A vasútállomás Kéthalom és Szeghalom között található.
Közúton: 47. sz. főút, 5205., 4232. sz. közutak

View the embedded image gallery online at:
http://korosladany.hu/index.php/korosladany#sigFreeId9fa044ede8

Török Sándor felvételei

Története

Békés megye északi felének központjában, a Sebes-Körös torkolati szakaszához közeli ívében található Körösladány a Hortobágy-Berettyó, illetve a Nagy- és Kis-Sárrét, valamint a Körösök között elterülő Dévaványai-sík délkeleti szélén települt meg, melynek határa 83,0-86,5 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A külterületének északi részét az igen nagy kanyarulatméretekkel rendelkező több érmeder (Tikos-ér, Pakac-ér, Csécs-ér, hajdani nevén Csécseri, Györk-ér stb.), míg a Dévaványával határos vidékét alacsony fekvésű síkság jellemzi, amelyen egykor a Folyás-ér vize terült szét (Kerektó). A Sebes-Körös mentét igen erősen kanyargó, rendkívül kicsiny kanyarulatméretű medrek szabdalták, amelyek szigeteket, félszigeteket fogtak közre. Hasonlóan, mint a település Sebes-Körösön túli, déli, Büngösd folyó melletti, szintén a Körösmenti-síkhoz tartozó részén is. Az ettől keletebbre elterülő határrész viszont már a Kis-Sárréthez tartozik. Éppen úgy, mint a külterület északi határát képező hajdani Pakac-tó is. Körösladány mintegy 60%-át kitevő mélyebb fekvésű területeit a folyószabályozás előtt az év túlnyomó részében víz borította.

A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy Körösladány 7000 éves múltra tekint vissza, miután a megtelepedésre alkalmassá vált vidéken megjelentek a Körös-kultúrát képviselő első emberi közösségek. Az évezredek alatt ugyan többször kicserélődött az itt élt népesség, de a területet folyamatosan lakták.
A VIII-IX. századra keltezhető leletek, valamint Körösladány szláv személynévből, de már magyar névadással képzett ősi Nadány neve arra utal, hogy a szláv, esetleg elszlávosodott avar lakossága megérte a honfoglalást. Az egymást váltó törzsi-nemzetségi fennhatóság után, a X. század közepén kerültek a Vata nemzetség uralma alá, amivel kezdetét vette az asszimilálódásuk.
Ez a korai népesség Vata 1046-os pogánymegmozdulása után hagyta magára a faluját.
A helyükre besenyő fegyvereseket telepítettek. Ez 1048-ban, esetleg 1091-ben, de legkésőbb 1122-ben történt.
Körösladány mai közigazgatási területén Nadányon kívül még hat falut ültek meg. Északra esett az 1321-es első említésekor már elpusztult Szentmihály. Ennek közelében, nyugatra feküdt egy 1219-es adat szerint talán várnépek lakta Károly. Ettől délebbre, Körösladány mai belterületének északnyugati szélén települt meg az 1321-ben felbukkanó Győrfölde, amely minden bizonnyal majorságszerű predium lehetett, (rab)szolga jogállású lakossággal. A Sebes-Körös bal oldalán, attól kissé délre volt található a szintén 1321-ben említett Süvöltő. Ettől délkeletre esett a szolgáltató és várnépek által lakott Méhes, amelyről elsőként 1219-ből szól okirat. Innen északnyugatra helyezkedett el Fás, amely 1221-ben jelenik meg az írott forrásokban.
Körösladány első említése a Váradi Regestrumból, 1222-ből ismert, amelyben a helynév a nadányi alesperes nevében tűnik fel. A papja ekkor Benjámin volt.
A váradi püspökséghez, azon belül a szeghalmi esperességhez tartozó Nadány egyházának alesperesi rangra emelését a Körösközben több helyen letelepített besenyők keresztény hitre térítése indokolta.
Nadány lakossága – más fegyveres szolgálattal tartozó besenyőkhöz hasonlóan – a nádor elöljárósága alatt állt. Miután fegyverbe szólította őket, az 1241. március 12-i mongol betörés alkalmával, a Vereckei-hágó védelménél veszhettek oda. Ugyanis a Batu kán vezette derékhaddal vívott ütközet után két nappal, Dénes nádor már a csapatainak teljes pusztulásáról számolt be.
Az ismét elnéptelenedett Nadányt 1245-1247 táján királyi adomány juttatta a Borsa nembeli Ugodnak és Apajnak.
Az új birtokosai a XIII. század második felében mintegy tíz családot, 50-55 főt telepítettek Nadányba, amivel egy időben új temploma is épült. A területe pedig a tatárjárás idején elpusztult Szentmihályegyházával gyarapodott, ami 1398-ban már biztosan hozzátartozott.  
A Borsa nemzetség tartományúri hatalmának letörése után Miklós, Ugod és János oly formában osztoztak meg a birtokaikon az unokatestvéreikkel, Borsa ispánnal és Miklóssal, hogy Nadány közös tulajdonban maradt. Mindez arra utal, hogy ekkorra már itt udvarházuk állt, ami a település uradalmi központtá válását alapozta meg.
Borsa ispán fiát, Istvánt 1329-ben, a birtokközpont után már Nadányinak írták, s ő vált a család alapítójává.
Nadány gyarapodását mutatja, hogy Gergely nevű papja 1332-ben 6, Imre nevű papja 1333-1334-ben 9-9, Miklós nevű papja 1335-1337-ben 10-10 garas pápai tizedet fizetett.
A Nadányi család a XIV. század végén már az ország kétszáz legnagyobb birtokú családjai közé tartozott, miután mintegy 20 falut bírt. Nadány uradalmi központtá válását véglegesítette, hogy oda Nadányi László erdélyi alvajda és fia, Nadányi Márk, I. (Luxemburgi) Zsigmond (1387-1437) király udvari vitéze, a Sárkányos-társaság lovagja 1410 és 1425 között várkastélyt építtetett, amelyet három telek értékűre becsültek. Erről, illetve a Sebes-Körösön emelt hídról azonban csak egy későbbi, 1479-es perirat szól.
1424-ben Botó, Barmos, Kakas, Sánta, Molnár, Veres, Laczki, Sáfár, Kis, Garai, Botos, Pető, Marosi, Lándzsás, Forró, Hőgyes és Bakos nevű családok lakták Nadányt.
1433-ban már Nadányba olvadt Győrfölde a hozzátartozó Révő nevű halastóval együtt, amit a község határának közepén fekvőnek mondtak.
1435-ben Nadányi Márk tiltakozott, hogy a délnyugat felől szomszédos egei nemesek elkülönítsék a részüket. Itt a két település a Sebes-érnél és a Zovány-tónál (ma Ivánfenék) érintkezett egymással.  
1448-ban Nadány és a kelet felől szomszédos Kernye falu között újból kijelölték a határt.
Nadányt első ízben 1466-ban említik Ladány néven. Az ’n’ hang ’l’ hanggal való fölcserélődése a magyar nyelv történetében lejátszódó folyamat, az ún. lambdacizmus eredménye. A Ladány mellett azonban a XVIII. század elejéig a Nadány alak is tovább élt. A Körös előtag pedig a többi Ladánytól való megkülönböztetés miatt került a helynév elé.
1479-ben Körösladány mintegy 90-100 lelket számlált. Ekkor az Ánránfyak birtokát jelentő Mágortól és Fástól a Gát-ér a Tütös-, későbbi nevén Tüdős-ér választotta el, egészen addig, amíg az utóbbi belefolyt a Süvöltényderékba. Ugyanekkor állapították meg Ladány Köröstarcsa felőli déli határát is, amit a Büngösd és Gyolth (ma Gácshát) folyó, valamint a Mihálymolna-halom (a mai Mihály-halom) képezett. Ez a határvonal lényegében a maival egyezett meg.
1507-ben Ványa és Körösladány határügyében Guti Országh Miklós és Kompolthy Zsigmond fogott bírósága ítélkezett.
Részben az útirány, részben az időpont miatt téves az az állítás, miszerint 1514. május 20-án Körösladányon vonult át Dózsa György serege. Az általa vezetett derékhad ugyanis Ceglédről ért Mezőtúrra, ahol 800 fővel gyarapodott. Innen viszont a Körös bal partján vonultak a Gyoma melletti Egére, ahol 3000 gyalogost és 2000 lovast számláltak meg. További útjukat folytatva, biztosan nem keltek át a Sebes-Körös ingoványain, a túlparti Körösladányba, mivel Ege után Békésre mentek, ahol május 18-án érte utol Dózsát a toborzást letiltó érseki parancs. Ekkor már 30000 főre duzzadt a felkelő seregének a száma, melyhez Gyulán újabb 2300 fő csatlakozott. Noha ez a keresztes had elkerülte Körösladányt, a létszámbeli rohamos gyarapodás valószínűsíti, hogy erről a településről is több elégedetlen módosabb paraszt csatlakozott Dózsa táborához, akiknek korlátozták a termelését, megcsapolták a jövedelmét, és nem tudtak versenyképesek lenni a nemesség kedvezményeivel szemben.
1520 táján támadt az a nagy per, amelyben dönteni kellett, hogy a Ludasfenék nevű mocsár Körösladányhoz vagy Egéhez tartozik-e. Bár több mint 80 tanút hallgattak meg, de még így is bajos volt eligazodni az ügyben.
1525-ben a Nadányiak már megismerték Luther tanait, s váltak a Körös-Berettyó vidéki reformáció legfőbb támogatóivá.
Az 1520-as évek második felében Körösladány lakossága is áttért a reformált hitre.
1530-ban már Tordai György protestáns prédikátor hirdette itt az igét.
1536-ban a körösladányi várkastélyban bíráskodott Székely Benedek főispán Körösladány és Fás határának az ügyében.
1551-ben Tordai Benedek volt a község protestáns prédikátora, akit azonban a Nadányiak meneszteni kényszerültek.
1552 januárjában ült össze a körösladányi zsinat, amelyen a helvét tanokat hirdető Kálmáncsehi Sánta Mártont eretneknek nyilvánították, és a régi szertartások szerint kiközösítették. Kálmáncsehi azonban viszontválaszul a nézeteinek elutasítóit átkozta ki. Még ugyanebben az évben megkezdődött az iskolai oktatás a körösladányi parókián.
1553. augusztus 3-án érkezett meg a Nadányiak körösladányi várkastélyába Petrovics Péter, ahol Kelet-Magyarország főuraival majd három héten át szervezték, miként lehetne a törökkel szövetkezve elfoglalni Nagyváradot, hogy Erdélybe bejutva előkészítsék János Zsigmond újbóli trónra lépését.
1552-ben 10, 1553-ban 11, 1556-ban 12, 1560-ban 19, 1562-ben 49, 1564-ben 24 és ½ kapu után fizettek adót Körösladány lakosai. Ennek alapján mintegy 73 családot és 350 lelket számlálhatott.
Gyula várának 1566-os eleste után, a Hódoltságba került Körösladány mai külterületének Sebes-Köröstől délre eső területén lévő Fás, illetve az 1480-as évektől az elpusztult Süvöltővel gyarapodott Méhes falu a temesvári vilajet újonnan létesített gyulai szandzsákságához, míg az északi oldalon fekvő Körösladány, valamint Károly a budai, 1596 után pedig az egri vilajet szolnoki szandzsákságához tartozott.
1583-ban Hasszan Divane volt Körösladány török földesura, akinek évenként 9000 akcsét, mintegy 180 forintot fizettek adóba.
1584-ben említik a mai Árpád és Damjanich utca sarkánál állt malmát, amelynek fele jövedelme a töröké, a másik fele a Nadányiaké volt. Ekkor Décsei, Aczél, Török, Kovács, Irázi, Szívós, Vámos és Vad nevű családok lakták a települést.
Vagy 1598 őszén, amikor a török sereg Csanád, Nagylak, Arad elfoglalása után Várad sikertelen ostromára vonult, vagy 1599-ben, amikor török segédhadak, a krími tatárok a térségben teleltek ki, néptelenedett el a török uralom ideje alatt első ízben Körösladány.
Az 1600-as évek első negyedére már biztosan benépesült, s a század közepére az akkori magyar földesurának, Nadányi Mihálynak köszönhetően egy járásnyi méretű uradalom központjává vált. 
Az 1500-as évek második felére reformátussá lett Körösladánynak 1651-ben Zombori Pál volt a lelkésze.
1658-ban újból elpusztult a település. A nyár folyamán ugyanis a törökök támadást indítottak II. Rákóczi György (1648-1660) erdélyi fejedelem ellen, aki a felperzselt föld taktikájával kívánta az ellenfeleit visszatartani. Ennek esett áldozatául Körösladány is, melynek alkalmával a malmát is felégették.
1665 körül tértek vissza a lakosai, akiknek termését a kóborló katonák pusztították, ami miatt a földesúri tartozásukat sem tudták teljesíteni.
1666-ban a Florus Hungaricus szerzője, Nadányi János megegyezett a török földesúrral, Memhud szolnoki beglerbéggel a malom felépítésében, s abban, hogy az felerészben a töröké legyen.
1675-ben Hiripi Márton a község református lelkésze.
1678. január 13-án a kurucok Szűk György vezetése alatt álló csapata szállt meg a településen. Ugyanekkor említik utoljára Károlyt, ahol szintén Thököly hadai töltöttek el egy éjszakát.
1682-ben a fásiak 100 forintért bérbe vették Nadányi Jánostól az 1647-ben elnéptelenedett Méhest.
1685 táján, a Szent Liga szövetséges hadai által folytatott felszabadító harcok miatt Körösladány immár harmadjára néptelenedett el.
Az 1699-es karlócai békekötés után kezdtek visszaszivárogni Körösladány lakói, akiket Nadányi János három évre minden földesúri adózás alól fölmentett. Ennek leteltével, 1703 őszén, miután lefizették a földesúri díjat, ismét elfutottak a szerb csapatok garázdálkodásai miatt.
1705-ben II. Rákóczi Ferenc (1704/1705-1711) fejedelem tiszántúli vezénylő parancsnoka, gróf Károlyi Sándor, amikor sikertelenül próbálkozott Gyula bevételével, június 24-ét követően Békés, Mezőtúr irányába haladva vonulhatott át az elnéptelenedett Körösladányon.
1707-ben vélhetően ugyanezt az irányt választotta, amikor az aradi vár ostroma után, július 25-én és 26-án Veszén és Békésen keresztül vonult vissza. Ebben az évben az otthonukba visszatért ladányiak, miként Mezőtúron is, sáncokkal vették körbe a községet, hogy a Sarkad földvárába helyezett hajdúkkal védeni tudják a Körösök vonalát. 1708-ban azonban a megerősödő ellenállás újból távozásra kényszerítette őket.
1712-ben ülték meg végleg Körösladányt a mai lakosok ősei. Bár a kincstár nem ismerte el Nadányi Miklós Békés megyei földesuraságát – aki a szatmári békében meghatározott három héten belül nem tette le a hűségesküt III. Károly (1711-1740) király előtt –, de az egy évvel korábban Szeghalomba, majd Körösladányba, illetve Gyarmatra általa visszatelepített jobbágyok, addig nem merték elfoglalni a pusztatelkeiket, míg vele és a többi Nadányi örökössel meg nem állapodtak az évi földesúri díjban. Amikor Körösladány végleg benépesült, a régi templomának még állt a szentélye, amit a visszatelepült Hőgye, Török, Nyíri, Szabó, Nemes, Szekeres, Földi, Simai, Szűcs, Pap, Perecz, Tóth, Simon, Boros, Marton, Létai és Kurucz nevű mintegy 20 család, közel 100 főnyi református lakosság foglalt le az istentiszteletei számára. Ugyanekkor pedig már Méhes északi felét is használatba vették.
1720-ban, amikor Harrucker (1729-től báró Harruckern) János György átvette a Nadányiak Békés megyei uradalmát, az addig a régi földesuruknak szintén adózó ladányiakat is eltiltotta ettől. Ezzel szűnt meg a Nadányiak negyedszázad híján fél évezredes birtoklása Körösladányban.
A birtokváltással egyben hivatalosan is Nadányról Körösladányra változtatták a település nevét, azzal az indoklással, hogy még a helynév se utaljon a község egykori uraira: „midőn ezen családtól hűtlenség miatt ezen birtok elvétetett, és a’ 18-ík századelején a’ Magas Kormánytól a’ Harucker család által megvétetvén, a’ hűtlenség által megbélyegzett birtokos emlékét feledtetni akarva a’ lett birtokos vagy felsőségi meghagyás folytán a’ Nadányi név Körös Ladányra változtattatott által, és mos már ezen név alatt ismertetik általánosan”.
1723-ban a Harruckern János György részére kiadott adománylevél Kiskároly néven már mint Körösladányhoz tartozó pusztát említi a XVII. század végén lakatlanná vált Károly falunak azt a déli felét, amit 1714-től a körösladányiak használtak. (A másik, ma Károlyderéknak nevezett felét 1751-ben báró Harruckern Ferenc Domonkos csatolta Szeghalomhoz.)
1728-ban zajlott le az a per, melynek alkalmával visszaállították Körösladány és Köröstarcsa között a még 1479-ben megállapított határt. Ez szolgált alapul a vén Márkusról szóló monda megszületéséhez, amit Arany János is megénekelt A hamis tanú című művében.
1739-40-ben Körösladány lakosságának csaknem a fele, 220 ember halt meg pestisben.
Az árvíz pusztításai miatt 1748-ban arra kértek és kaptak engedélyt báró Harruckern Ferenc Domonkostól Fás lakosai, hogy más községbe költözhessenek. 1749-ben az ott élők túlnyomó része át is költözött Körösladányba. A településnek azt a részét, ahol letelepedtek, a mai napig Fásivégnek nevezik. Ezzel Méhes másik fele is Körösladányba olvadt Fás egy részével együtt, míg az utóbbinak másik részét Szeghalomhoz csatolták.
Ugyancsak ebben az időben települt meg Körösladány belterületének északi, Bozsódnak nevezett része is. Az ideérkezőkre a Darvas és Csökmő közötti Bozsód-puszta helynév utal. Valamint az, hogy még 1836-ban is jártak oda ladányiak lovakat legeltetni.
A még színtiszta magyar és református községben szintén 1749-ben épült fel az első önálló iskola, melynek tanítója Lévai István volt.
1752-ben a Nadányiak jogilag is elvesztették Békés megyei birtokaikat, köztük Körösladányt.
Az 1780-as években már állt a „helységháza”, s a középkori templom helyén 1778-84-ben egy újat építettek, amit 1794-ben nagyobbítottak meg, s melléje tornyot is emeltek.
Az 1770-80-as években már néhány katolikus család is beköltözött Körösladányba és környékére. Részükre készült el 1783-ban egy kápolna, majd 1786-ra plébániát is létesítettek.
1790-től 1840-ig pedig Békés vármegye egyik szolgabírájának lakhelyévé, ezzel a Sárrét hivatalos központjává is vált a község.
A báró Harruckern család férfiági kihalása után, 1798-ban Körösladányt és tágabb környékét a Wenckheim család bárói ága örökölte.
1803 és 1805 között építtették föl – vélhetően a Nadányiak várkastélya helyén – a copfstílusú kúriájukat id. Czigler Antal tervei alapján, amivel a község újból uradalmi központtá vált. Ebben az időben veszi kezdetét Körösladányban a vízszabályozás, melynek során báró Wenckheim József számos csatornát ásatott a belvizek levezetésére, illetve töltéseket készíttetett az árvizek megelőzésére.
1805-ben megépült a mai Wenckheim Béla utca déli végében a Vertics József megyei mérnök tervezte fahíd.
1816-ban már említik Körösladány római katolikus iskoláját.
Az 1821. április 5-i nagy tűzvész a község nagyobb részét elhamvasztotta.
1822-ben Szűz Mária tiszteletére szentelték föl az újonnan épült római katolikus templomot. Ugyanekkorra létesült id. Schambach Károly munkája nyomán a kastélypark.
1826-ra készült el id. Czigler Antal tervei szerint klasszicista stílusban a báró Wenckheim család körösladányi kápolnája és kriptája. Első halottja az 1827-ben odatemetett özvegy báró Wenckheim Xavér Ferencné, Rosenfeld Czekelius Karolina bárónő volt.
1830 táján megépült a Sebes-Körös bal partján álló uradalmi magtár, az ún. granárium „összvesen 9000 pozsonyi mérő élet bé fogadására”.
1843-ban Kiss Ferenc létesítette Körösladányban a megye kilencedik gyógyszertárát, amely Szeghalmot, Füzesgyarmatot és Vésztőt is ellátta.
1847. június 10-én, rövid időt eltöltve, utazott át Körösladányon Petőfi Sándor. Az itt szerzett benyomásait a Puszta föld ez, ahol most járok… című verse és Kerényi Frigyeshez írt, Pesten, 1847. június 25-én kelt úti levele örökítette meg.
Az 1845. december 7-én alakult és 1846 elejétől báró Wenckheim Béla irányítása alá került Körös Szabályozási Társulat 1847. szeptember 19-én, Körösladányban tartotta ülését, amelyen gróf Széchenyi István mint a Körös szabályozása érdekében kinevezett királyi biztos elnökölt.
Az 1848-49-es szabadságharcban több mint 200 fő harcolt Körösladányból önkéntes nemzetőrként, honvédként vagy szabadcsapat tagjaként. Köztük a legnagyobb hírnévre szert tett Tüköry Lajossal.
1849-ben az itt tartózkodó Than Mór megfestette a Körösladányi sörház és sziget című képét. Ugyanekkor a testvére, Than Károly, a későbbi neves vegyész a helyi gyógyszertárban dolgozott.
1850-ben, amikor 4412 fő lakta Körösladányt, a településnek már állt a vendégfogadója, 8 liszt- és 1 olajmalma őrölt, de volt sörháza és pálinkafőzdéje is.
A XIX. század második felének elején Pollack Mihály tervei alapján építtették át a báró Wenckheim-kastélyt.
1855-62 között báró Wenckheim Béla megépíttette Ybl Miklós tervei szerint romantikus stílusban a fási vadászkastélyát.
1859-ben ment végbe, kétévi per után a legelőelkülönítés a földesúr és a lakosság között.
1865-ben megépült az urasági gőzmalom.
1867-ben nevezték ki a község első állandó orvosát, Hajnal Albert személyében.
A polgáriasodó életforma 1867-ben keltette életre a Polgári Olvasóegyletet, ahogyan ez idő tájt kezdett szerveződni a 48-as Népkör is.
1872-ben adták át a felújított községházát.
1877-ben jött létre a Körösladányi Ipartársulat, amely 1894-től mint Körösladányi Ipartestület működött tovább.
1879-ben halt meg báró Wenckheim Béla, Békés megye háromszori főispánja, a kiegyezés után belügy, majd a király személye körüli miniszter, aki 1875-ben miniszterelnök is volt. Végakarata szerint a körösladányi családi kriptában helyezték örök nyugalomra. A körösladányi birtokait a kastéllyal László öccse gyermekei, a fási részt a vadászkastéllyal a másik testvére, Viktor, illetve utóda, gróf Hoyos Wenckheim Fülöp örökölte. Körösladányban birtokkal bírt még a húga, Wenckheim Paulina bárónő is.
1881-ben az árvíz pusztított a településen.
1885-től már országos vásárokat tartottak Körösladányban.
1887-ben készült el a szegények menháza.
1888-ban létesült a kisdedóvó, s még ugyanebben az évben alapították az Önkéntes Tűzoltó Testületet is.
1891-ben adták át, a községen áthaladó, Gyomát Szeghalommal, illetve Nagyváraddal összekötő vasútvonalat, amivel a posta is megkezdhette a működését.
A növekvő számú felekezeti – köztük izraelita – elemi iskola mellett, 1892-ben nyitotta meg kapuit az Általánosan Képző Iparos Tanonc Iskola.
A Sebes-Körös szabályozásának befejeződése után három évvel, 1893-ban új vashíddal gyarapodott a település.
1895-ben hívták létre a Római Katolikus Polgári Olvasóegyletet, amit 1898-ban a Földművelő Munkásegylet, majd 1900-ban a Körösladányi Társaskör megalakulása követett.
A gazdasági fejlődés fontos állomását jelentette az 1896-ban beindított Első Körösladányi Gőztégla és Agyagárugyár, majd az 1899-ben létesített Körösladányi Községi Hitelszövetkezet.
1903-ban báró Wenckheim János adományából felállították Körösladány első köztéri emlékművét, az Erzsébet emléket, a királyné halálának 5. évfordulója alakalmából, a róla elnevezett Erzsébet ligetben. Ugyanebben az évben a község még két artézi kutat fúratott.
1904-ben a Tenk-ér parti Újülésen (ma Újladány) 388 házhelyet mértek ki.
1909-ben alapították, de a tevékenységét csak 1911-ben kezdte meg a Körösladányi „Hangya” Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet.
A malom gőzgépeit 1910-ben belsőégésű motorra cserélték ki, s mint uradalmi műmalom működött tovább.
1912-ben kezdte meg tevékenységét a Göbel János és Társai motorhengermalma. Ugyancsak ebben az évben készült el a felújított és megnagyobbított római katolikus templom Peiser Károly püspöki főmérnök tervei alapján, amivel elnyerte a mai formáját.
1913-ban elhunyt báró Wenckheim János. A család férfiágon történt kihalása után a körösladányi uradalom báró Wenckheim László utáni részét a kastéllyal a Habsburg-Lotharingiai János főhercegtől származó gróf Meranok örökölték.
1918 nyarán népdalokat gyűjtött Körösladányban Bartók Béla.
Az első világháború befejeződésével, 1918 decemberében szerveződött meg a nemzeti tanács, majd 1919. április 2-án, Körösladányban is megalakult egy háromtagú direktórium, ami mellett 22 fős munkástanács működött 1919. április 25-ig. A 23 napos uralmuk sorsát az 1919. április 28-i román megszállás pecsételte meg. 14 hónapos itt tartózkodás után, 1920. március 23-án hagyták el a községet az utolsó román csapatok, amikor bevonult Szeghalomra a magyar nemzeti hadsereg.
1920-ban alakult meg a Körösladányi Atlétikai Club, a KAC.
A szegényparasztság sorsán elsőként az 1921-es földreform kívánt segíteni, amikor megváltással 146-an jutottak 311 katasztrális holdnyi földterülethez.
A lakosság számbeli gyarapodása mellett tovább növekedett a felekezeti elemi iskolák száma, noha az izraelita fiókhitközség által működtetett iskola a kevés tanulószám miatt 1921-ben megszűnt.
1925-ben viszont egy kisebb fokú gazdasági iskolát is létesítettek.
1927-ben az újladányi iskola nyitotta meg a kapuit, és még ugyanebben az évben beindult az áramszolgáltatás, aminek köszönhetően megkezdhette működését a Turán mozi.
A háború halottaira emlékezve, 1929. május 5-én leplezték le Kallós Ede alkotását, a Hősök szobrát, amely az ország 100. első világháborús emlékműve volt. Az avatásán megjelent József főherceg (1872-1962) is. Az eseményt a filmhíradó is megörökítette.
1931-ben Körösladányban is megalakult a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, valamint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi szervezete.
1932-ben a község megvásárolta 33000 pengőért a – Wenckheim Paulina bárónő örökségét képező – gróf Sztáray-féle vermesi és sebeséri birtokot, hogy azt 3 évi törlesztéssel adhassa el a törpe- és kisbirtokosoknak. Még ugyanebben az esztendőben megkezdődött az oktatás a belterületi községi iskolában is.
1935-36 között gróf Csáky Imréné, Sztáray Mária grófnő kastéllyá alakíttatta át a báró Wenckheim örökséget képező egykori tiszttartói lakot.
1939-ben ebben a gróf Csáky- vagy más néven kiskastélyban forgatták a Szlatinay Sándor rendezte Bercsényi huszárok című film egyes jeleneteit.
A Turán mozi 1943-as megszűntével, annak szerepét az akkor alapított Körös Mozgó vette át.
Már zajlott a második világháború, amikor 1942-re felépült 16 tégla lakóház a község északi szélén az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) támogatásával.  
Körösladányt 1944. október 7-e hajnalán szállták meg a szovjet csapatok, és közel egyéves tartózkodás után, 1945. szeptember 29-én vonultak ki.
A szovjet bevonulás után egy héttel megalakult a Magyar Kommunista Párt, majd a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete, melyeknek tagsága jobbára a Földművelő Munkásegyletből verbuválódott.
Az 1945-ös földosztás alkalmával 658 földigénylő között 3450 katasztrális hold földet osztottak ki, aminek következtében – bár visszaszorult a nincstelenek száma – a szegényparasztság aránya 8 %-kal emelkedett. Ugyanekkor 295 tanyát tartottak számon Körösladány határában.
1946-tól nagyütemben kezdődött meg a villamosítás. Ugyancsak ebben az évben a még működő Hangya mellett megalakult a parasztszövetkezet, illetve az ezek 1947-es felbomlását túlélő fölműves-szövetkezet.
Szintén 1946-ban Fás területének nagyobb része a Békés nagyközségből kivált és önállósodott Bélmegyerbe olvadt. Több évszázados folyamat után ezzel véglegesült Körösladány határa, melynek területe 12392 hektár (123,92 km2).
Az 1948-ban – a koalíciós pártok háttérbe szorítása után – megszerveződött a Magyar Dolgozók Párja helyi szervezete.  Az ekkor létesített gépállomás mellett még ebben az esztendőben megalakult az első termelőszövetkezet. A civil szervezetek (a már korábban említettek mellett a Református Nőegylet, Reformárus Leányegylet, Általános Nőegylet, Jézus Szíve Szövetség, Kalász stb.) felszámolásával párhuzamosan megtörtént az iskolák, illetve egyes iparvállalatok államosítása.
A koalíciós kormányzás reménykeltő időszakának tudható be az a népességnövekedés, amikor 1949-ben Körösladány lakosainak a száma elérte a mindeddigi csúcsot jelentő 8269 főt.
1950-ben megszüntették az iparos tanonciskolát, melynek működését a járási székhelyre, Szeghalomba helyezték át. Ugyanebben az évben jött létre a cipészeket és fodrászokat tömörítő Körösladányi Vegyes Ktsz.
1951-re a báró Wenckheim-, illetve gróf Meran-kastélyban központi általános iskolát alakítottak ki. Ebben az esztendőben hozták létre 18 alapító taggal a Körösladányi Fa- és Vasipari Szövetkezet, melynek asztalos-, kádár-, bognár-, lakatos- és kovácsműhelyei voltak. Az év nyarán mintegy százfőnyi B-listára került kitelepítettet helyeztek el Körösladányban. Köztük volt a jeles történész, színpadi szerző és filmforgatókönyv-író, dr. Asztalos Miklós és felesége, Kócsy Erzsébet zenetanárnő.
Körösladány társadalmi rétegződésének sajátosságából fakadt, hogy az erőltetett ütemű kollektivizálás 1952 végére is csupán az összlakosság 13,5%-ára terjedt ki, szemben a megszorító intézkedéseket is elviselni próbáló önálló gazdaságokkal, amelyek az összlakosság 56,3%-át tartották el. A szövetkezetesítéssel párosuló kuláküldözés, a kétkeresős családmodell kialakítása, a munkalehetőségek beszűkülése következtében megkezdődött a lakosságszám csökkenése.  
A szövöde 1952-es államosítása után szerveződött meg a Békéscsabai Háziipari Szövetkezet helyi bedolgozó részlege.
1955-ben állították fel a Petőfi téren az ún. felszabadulási emlékművet, amelyet Szekeres Gyula kőműves készített.
Az 1950-es évek első felének változásai vezettek 1956. október 28-án Körösladányban is forradalmi megmozdulásokhoz, a Nemzeti Parasztpárt talpra állásához, az 1957. január 15-éig tartó időszak alatt a szocialista szektor felbomlásához.
1956-ban vette föl Tüköry Lajos nevét a helyi általános iskola. Ugyanez évben avatták fel a Szíjjártó Sándor tervei alapján készült Tüköry Lajos emlékoszlopot a kastélyparkban.
1960 végére elkészült a gróf Csáky-kastély átalakításával a község művelődési otthona, amely Petőfi Sándor nevét kapta.
1962-ben megnyitotta kapuit a helyi gimnázium, amely az általános iskolával közösen, szintén Tüköry Lajos néven kezdte meg működését.
1964-ben állították fel a mai Dózsa György és Alkotmány utca találkozásánál a Dózsa György féle parasztmegmozdulás 450. évfordulója alkalmából azt az emlékművet, amelyhez az Erzsébet királynő tiszteletére emelt emlékoszlopot használták fel, s amelyre „Az 1514-es Dózsa féle parasztháború emlékére. A község dolgozói” fölirat került.
1965-re a művelődési otthon szabadtéri színpaddal és mozival bővült.
A volt gépállomás utódüzemét 1968-ban előbb a megyeszékhely, Békéscsaba, majd Szeghalom irányítása alá helyezték.
1968-ban leplezték le a Konyorcsik János készítette Giuseppe Garibaldi mészkő mellszobrot, amit a róla elnevezett téren állítottak fel. Az olasz egyesítés vezéralakja mellett szárnysegédként, alezredesi rangban szolgált és szenvedett mártírhalált Palermo 1860-as ostrománál Tüköry Lajos.
1970-re elkészült a községben a lakosságot vezetékes vízzel ellátó törpevízmű, aminek következtében megszaporodott a lakásokban a fürdőszobák száma.
1975-ben fejeződött be Körösladány négy termelőszövetkezetének egyesítése, amivel megalakult a Magyar-Vietnam Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet.
A járási székhelyre történő centralizáció jegyében, 1976-ban befejezte működését a helyi gimnázium.
Szocialista nagyberuházás keretében 1977-ben épült meg Körösladány Szeghalom felőli határszélén a duzzasztómű a Sebes-Körösön.
1979 végére fölváltotta a Sebes-Körös egykori vashídját az új vasbeton szerkezetű híd.
1991-ben dr. Asztalos Miklós nevét vette föl a helyi művelődési ház. Ez évben állították fel az Emlék téren a második világháborús emlékművet, Mladonyiczky Béla alkotását. 
1993-ban kezdte tevékenységét a Helvécia Protein Trade Kft, melynek fő tevékenységi köre a tejtermelő gazdaságok számára történő takarmánygyártás. Ugyanebben az esztendőben létesült a Körösi Sütőipari Vállalat utódaként a Körösladányi Sütő Kft.
1994-ben érkezett meg a községbe a vezetékes gáz.
1996-ra általánossá vált a vezetékes telefon. Ugyancsak ebben az évben kezdte meg önálló tevékenységét a helyi Fa- és Vasipari Szövetkezet utódüzemét jelentő Metakémia Kisszövetkezetből 1990-től több lépcsőben kifejlődő vegyipari nagyvállalat, a Henkel Magyarország Kft, ami mellett 1992-ben önállósodott a Meta Vasipai Kft.
A Henkel Körösladányban való megjelenése megszüntette a rendszerváltozás utáni földárverések következtében kisebb területre zsugorodó, immár Barátság Mezőgazdasági Szövetkezet hegemóniáját.
1996-ban alakult a Cipker ’96 Kft, mely gazdasági társaság kiemelt üzletága a tésztagyártás.
1998-tól folyamatossá vált az utcák szilárd burkolattal való ellátása. Ugyanekkor létesült a Boksz Print Csomagolóeszközgyártó és Nyomdaipari Kft.
1985-ben nyílt meg a helytörténeti gyűjtemény, amely többéves szünet után 2003-ban kezdte újra a működését, többszörösére gyarapodott, meg-megújuló kiállítási anyaggal. Még ugyanebben az esztendőben adták át a református szeretetotthont, s az év őszén üzembe helyezték a fedett szennyvízcsatorna I. ütemét.
2004-ben leplezték le a kastélyparkban Tüköry Lajos bronz mellszobrát, Györfi Sándor alkotását.
2006-ban avatták fel a körösladányi 1956-os emlékművet, Széri-Varga Géza bronzszobrát. Ugyanebben az esztendőben egy újabb nagyvállalat kezdte meg a működését, az Alpla Műanyagcsomagolóipari Kft. üzeme.
2007-ben Körösladányt várossá nyilvánították.
(Összeállította: Kazinczy István)
Nevezetességei
Csörsz- vagy Ördög-árka ma is jól kivehető, négy kilométer hosszú Körös-menti sánc, (352) körül épülhetett
református templom (1776),
Wenckheim-család kastélya (1805) – ma általános iskola,
katolikus templom (1822),
Wenckheim-család kápolnája és kriptája (1826),
I. világháborús emlékmű – Hősök szobra avatás: 1929. május 5.,
Tüköry Lajos emlékmű (1956),
Sebes-Körösi Duzzasztómű (1977)
II. világháborús emlékmű,
helytörténeti gyűjtemény – falumúzeum (2003),
56-os emlékmű (2006),
Körösnadányi Nadányi Társaság
Körös Művészeti Egyesület
Körösladányi Népdalkör (1991)
Körösladányi "CUHÁRÉ" Citerazenekar (1978)
A településen élt híres személyek
Wenckheim Béla (1811 – 1879) politikus, miniszterelnök (1875. március 2. – 1875. október 20.)
Tüköry Lajos (1830 – 1860), az olasz szabadságharc hőse,
Lengyel Béla (1844 – 1913) kémikus, az MTA tagja (1876). 1900-1905 között ő foglalkozott Magyarországon először a radioaktivitás jelenségeinek vizsgálatával.
Kiss István (1857 – 1902) épitész.
Dr. Asztalos Miklós (1899–1986) író (1951-től)
A községről szóló irodalmi művek
Petőfi Sándor: PUSZTA FÖLD EZ, AHOL MOST JÁROK... (Körösladány; 1847. június 10-én)
Arany János: A HAMIS TANÚ (1852.)
Asztalos Domonkos: Sebes-körös ladányi partján (Budapest; 1951. augusztus 30.)
Néprajz, értékek – Körösladánnyal kapcsolatos mondák és legendá
Körösladányt bemutató könyvek
Bíró Ferenc: Körösladány helynevei
Dr. Asztalos Miklós: A körösladányi árvízi napok
D. Nagy András: A Wenckheim család és leszármazottai
Kiszely Jánosné: Körösladányi fehérhímzések
Kazinczy István: Nadány
Vágvölgyi Mihály: Körösladány képekben
Papp Lajos: Közterületek nevének eredete
Kazinczy István: Körösladány a reformáció idején
Kazinczy István: Körösladány szülötte, Tüköry Lajos, 1830-1860. A magyar szabadságharc fõhadnagya, a törökországi emigráció õrnagya, az olasz egyesítés mártír ezredese
(Körösladányi Önkormányzati Hivatal, 2005)

Főoldal

A weboldal cookie-kat (sütiket) használ, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát.